A tambura zenekar

A tambura hangszercsalád és a tamburazenekar kialakulása

A tambura zenekar hangszereiA hangszer perzsa eredetű. A mai tamburáink ősét a 16. században hozhatták be térségünkbe a török hódításokkal. A tambura (tambora) szóval legelőször Zrinyi György Batthyány Ferencnek írott levelében találkozhatunk. Petőfi Sándor kedves István öccse is tamburázott. 
Maga a hangszercsalád egy hősi ének kísérésére használt hangszerből a szamicából (samica) alakult ki. E hangszernél az alsó húrokon történű dallam játszása mellett hozzápengették a hangszer többi zengőhúrját is. A hangszercsalád tagjai a ma is használt modernizált gépkulcsos (arab eredetű) hangszerek: prím tambura, basszprím tambura, brácstambura vagy kontra, tambura cselló és a tambura bőgő.

A tambura hangszercsalád létrejöttének szükségességét elsősorban a harmonizáló zenére történő áttérés indította meg, ebben a felállásban a különböző belső szólamok megoszthatóak. A tambura brács és a tamburabőgő (ide sorolható a tamburacselló zenében betöltött funkciója, akkordbontás) az akkordkíséretet biztosíthatják.
A még nem létező tamburazenekarok iránt egyre nagyobb igényt merült fel főként a táncosok kiszolgálásának a terén pl.: táncházakban. A csoportos tánchoz pedig elengedhetetlen a nagyobb hangerő legfőképpen az erős ritmuskíséret. Ezen okokból kezdetek létrejönni az első tamburazenekarok. A magyar területeken 19. század elejére tehető, a magyar nyelvterületen már korábban elterjedt cigányzenekar vonósbanda mintájára létrejövő tamburazenekarok megjelenése. Az tamburazenekarok iránti szükséglet elsősorban a nagyobb városokban jelentkezett pl.: Mohács, Szabadka, Újvidék.

 A tamburák a Balkánon, elterjedt hangszereknek számítanak (Horvátország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina). Magyarországi használóik elsősorban az itt élő déli szláv népek és a cigányság. Magyarországon a Duna mentén élő mohácsi sokacok; a dusnoki rácok; és a Baja környéki bunyevácok valamint a Dráva környékén a drávamenti horvátok és Északon a szerbek (Budakalász, Lórév, Pomáz, Szentendre, Szigetcsép, Tököl) körében körében volt hallható és hallható ma is a tamburazene . A tamburazenészek repertoárja elsősorban az említett népek táncához köthető, emiatt a zenélések fő alkalmai közé sorolhatóak a táncházak.

Basszprím tambura

Több különböző fából készül a nyak általában jávorfa a hangszer teteje itt is fenyő (,mint az összes többi tamburánál) és a test leggyakrabban gyümölcsfa (Cseresznye, körte, szilva). A basszprím alapvető zenei funkciója a tercelés, és a zene belső szólamainak megszólaltatása (több hangszer esetén szólammegosztások). A tercelés történhet párhuzamosan a fő dallamra épülve vagy attól ritmikailag és szólamvezetésben helyenként eltérően de azonos skálákon mozogva. A legelterjedtebb felállás a 2-3 basszprím a zenekarban ez a szükséges mennyiség is, ennyi basszprím esetén a hangszerek közti szólamok és feladatok megoszthatók. Az 1. basszprím játszhatja a fő dallamot (a prímást követve de attól egy oktávval mélyebben szólal meg) a 2. tercel a 3. pedig ezt a fajta 3. szólamot vezeti sok esetben a megfelelő kitartott hangokkal erősíti a harmóniát. Ez által létrejöhetnek az eredeti akkordtól, /ami a brácson megszólal/ eltérő vagy több hangot tartalmazó harmóniák az együtthangzásban.
A basszprím húrja közötti hangmagasság eltérés is kvartokra épül csak itt a legvékonyabb húr Á  (ebből kettő található a hangszeren) : Á 2x, É, H, Fisz

Baszprim tambura

Brács tambura / kontra

Horvát nyelvterületen a „bugarija” kifejezést használják a hangszer megnevezésére ugyanis ott a brács a basszprimet jelöli.

Ritmus és harmóniakíséretet lát el. A magyar vonós zenekarban használt brácsa szerepkörét végzi.

Hangolása: É dúr akkord hangjai: É H Gisz É

Prím tambura

Egy fából készítik, a tető más fából, fenyőből készül. A első szólamot magát az énekelt dallamot és annak díszített változatát hivatott játszani. Általában 2 db van (a prímás és a terctamburás) a zenekarban, de ez a zenekar nagyságától függően változhat.
Hangolása: É 2x, H, Fisz, Cisz

Tamburabőgő

A zene alapját adja. A vonós bőgőtől ebben a funkcióban nem is tér el kinézetében és megszólaltatásában azonban annál inkább. Pengetővel szólaltatják meg és a hangszer nyaka érintőkkel van ellátva tehát le van bundozva. Elterjedt szokás vonós bőgőből átalakítani a tamburabőgőt ennek oka az eredetileg tamburabőgőnek készült hangszerek ritkasága. Az átalakítás során a hangszer nyakát felkottázzák átállítják,a hangszekrénybe plusz tartógerendákat tesznek bele így a lélek nem minden esetben kell hogy benne maradjon. Ezenkívül a húrtartó lábat leszedik és a húrokat a hangszer aljába bevert szögekhez rögzítik.Ilyen átalakításokat végeztek például szegedi ládagyári vonósbőgőkből.

Hangolása: Á, É, H, Fisz 2 oktávval mélyebb, mint a basszprím húrjai

Tamburabőgő